Latin név:                               Brachypelma Smithi (F.O.P. 1897)

Általános elnevezés:             Mexikói vöröstérdű tarantula

Előfordulási hely:                  Közép Amerika – Yucatán félsziget (Mexikó)

Élőhely:                                 Talajlakó (félsivatag)

Méret:                                   Kb. 14-17 cm

Tartási hőmérséklet:            Kb. 26-29 ºC

Páratartalom:                        60-70 %

Talaj:                                     vastag réteg  tőzeg + föld keverék

                                               (az enyém jobban preferálta a szárazabb talajt)

Aggresszivitás:                      kissé ijedős, gyakran rugdos irritáló szőröket

                                   (persze vannak kivételek)

Táplálék:                               tücsök, lisztkukac, rózsabogár lárva, újszülött egér stb. 

Védett faj! Tartásához C.I.T.E.S. engedély szükséges (CITES II. listás faj). Eredeti élőhelyéről gyűjteni tilos. Manapság könnyen hozzáférhető, mert sokan tenyésztik. Ára aránylag magas.

Kinézet:

Tartás:

Ezt a fajt sem ördöngösség tartani. Mivel eredeti lakóhelye a félsivatagos területek, lehetőleg ne tartsuk víztől tocsogó terráriumban! Vizesedényt mindig biztosítsunk számára, hogy ha szükséges, folyadékhiányát pótolni tudja. Ne legyen a terrárium csontszáraz sem. Ha vannak a lakóhelyén mind száraz, mind nedves területek, a pók maga választja ki a neki éppen megfelelő területet. A táplálékul adott rovarokat mindig lakassuk jól nedvdús, vitaminokban gazdag táplálékkal a feletetés előtt 2-3 napig. Biztosítsunk számára búvóhelyet (fél kókusz, parafacsó…). Mikor még kisebb, szívesen ás, túr, fúr. Ha ezt a szokását megtartja, mély talaj esetén lakóüreget ás magának. Arra ügyeljünk, hogy a talaj szerkezete olyan legyen, ami nem omlik rá. Ezen segíthetünk, ha egy kicsit csalunk (mesterséges üreg égetett agyagból, műanyagból, műsziklából…)

Aránylag nagyra nő (jó, jó, kinek mi a nagy…), ezért a törvény által előírt minimális terráriumméret 30x30x30. Igaz nem nagyon mászkál, inkább a lakóürege bejáratánál, vagy a hőforrás közelében tartózkodik. Igényli a meleget, de ne süssük meg.

Ha sikerül szaporítani, akár 1000 kis pókkal gazdagodhat gyűjteményünk. 

A pók általában nem agresszív, de reagálhat egy jó adag irritáló szőrrel is az őt zavaróra. Sokan kézre szoktatják. (Speciel az enyém nem díjazza az ötletet, úgyhogy a szőrfelhő miatt nem erőltetem)